Biciklivel a Himaláján keresztül.
2007. július 26-án egy kisebb nemzetközi csapat részeként meghívómmal, az ír Patrick Frankel-lel együtt nyeregbe szállok, hogy biciklivel keljünk át a Himalája hegyláncon.
augusztus
augusztus
2007. augusztus 16. csütörtök (17. nap)

Dhulikhel-Katmandu

Az utolsó biciklis napja a túrának, valójában csupán bebiciklizünk a városba, mint Fótról Pestre, vagy Nyékr?l Miskolcra. A forgalom nagy, a kis peremtelepülések egymást érik. Lassan kitekerünk a felh?b?l, ami reggel óta betakar minket, ereszkedünk le a völgybe. A város szélét?l - bár ez a pont elég nehezen határozható meg - újabb képességfejleszt? játékban vehettük részt: túlélni a nepáli forgalmat! Nem egyszer?! Csak úgy hömpölyög a sok autóbusz és robogó. Közlekedési táblák nincsenek, látszólag szabályok se. Mintha csak a néhány keresztez?désben ott álló forgalomirányító rend?r utasításai számítanának. ? nagyon határozott, és mindenki hallgat is rá. Mikor végre utat ad nekünk, az id? közben felgy?lt motorosok ugy l?nek ki, mint a Moto GP rajtjánál. Dolgos hétköznap, Ki-ki munkába, iskolába. Az iskolabuszon a lányok elöl, a fiúk hátul ülnek, rendben, egyenruhában.
A belvárosban aztán megkaptuk a túra utolsó, rövid, ám kiadós zuhéját, csak hogy szépen érkezzünk a szállásunk elé. A mai nap épp hogy csak levezetésként szolgált, még csak meg sem izzadtunk, de itt vagyunk.

Átbicikliztünk a Himaláján. Köszönjük, szép volt... nagyon is az!


Táv: 32 Km
Id?: 1:30
Teljes ereszkedés: 311 m
Teljes emelkedés: 150 m
Maximum magasság: 1517 m
Minimum magasság: 1296 m

--

2007. augusztus 15. szerda 16. nap

Zhangmu-Dhulikhel


Zhangmu határváros. A szállástól kétszáz méterre már fenn is akadunk a Kínát elhagyó sor végén. Csoportvízummal ki, nem túl bonyolult, de néhány csomagot megröntgeneznek kifelé. Állítólag nem szokták, ezt igazolja az is, hogy a gép fordított irányban m?ködik. A hely fekvése miatt a tényleges határ innen hat kilométer ereszkedés. Látszanak is a pici lego-házak a völgy alján. Közben többször meg kellett állnunk féket állítani. Itt még nincs aszfalt. Majd Nepálban! Lent a teherautók és minden két nyomon haladó járm? fennakad egy mozdulatlannak t?n? sorban, aminek közepén farkaszemet néznek a kocsik - sokszor bezárva, vezet? és utasok nélkül. Itt az alkalmi sherpáké a terep, egyszer csak megláttam a táskámat (kb. 28 Kg) egy hindu asszony hátán - útban Nepál felé. Hé!
A híd a tényleges határ. Itt egy határozott katona irányít bennünket az ismételt útlevélvizsgálat felé. Nem, mi várjuk a többieket. Ááá, olyan nincs. Tessék haladni! Rendben.
Nepál. A hivatalban nagy a kavalkád, mindenki vízumot akar. Kapok is, rutinból rosszat, három napra. Nekem három hétre kellene. Na akkor most mi legyen? Ragasszuk csak le a rossz vízumot! Kész. Na, ha ezzel nem akadok fenn a kilépéskor! Harminc dollár lesz.

A beígért hatalmas ereszkedés eleinte inkább le meg fel, kés?bb leginkább fel. Megszakítás nélkül a nap utolsó 35 kilométerén. Furcsamód meg se kottyan, van leveg?! Gyanakvón vizsgálom magam, szervezetem mint egy gép, teszi, amit mondok. Felfelé? Rendben! Gyorsabban? Miért ne! A kés? délután adok neki két jégkrémet.

A végén tényleg furi, hogy sehol, de egy kicsit se lejt! Azért nem, mert a Katmandu-völgy peremére, Dhulikhel-be tartunk. Ez kedvelt kirándulóhely, ebben az irányban a Katmandu fel?l érkez?knek az els? hely, ahonnan tiszta id? esetén látszik a Himalája hegylánc. Most párásabb az id?, de a völgy így is óriasi! A hely, ahol megszálltunk, nem akármilyen luxust tartogat. Hatalmas panorámával, kényelmes szobával kényeztet, a konyha remek, mindenki extra udvarias.. A király is többször megszállt itt, bizonyítják a hallban a képek. Aggódás nélkül hagyjuk az udvaron a bringákat, ?r vigyáz rájuk.

Innen már tényleg csak egy laza gurulás a f?város, az utunk vége.

Táv: 94,4 Km
Id?: 5:51
Max magasság: 2260 m
Min magasság: 573 m
Teljes emelkedés: 1385 m
Teljes s?llyedés: 2133 m

--


2007. augusztus 14. kedd (15. nap)

Nyalam - Zhangmu

A hatalmas downhill!

A szokásos ébreszt? és közös reggeli után megkezdtük az ereszkedést.
Egy folyó (Sun Koshi) vonalát követve haladtunk a többnyire keskeny völgyben, néha meg-megállva az útépítés miatt. A gépek sokszor teljes szélességben elzárták az utat, várni kellett. Nyalamban is volt egy másfél órás kényszerpihen?nk. A kínaiak nem engednek át. Aztán engedményt tettek: a biciklisek mehetnek, mások csak este hét után. Kicsi mászás a városból kifele, de onnan végig le! Ahogy vesztünk a magasságunkból, úgy változik a klíma. A magashegyi éghajlatot teljesen kézzelfoghatóan és határozottan felváltja a szubtrópusi monszun. Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy beleereszkedtünk egy es?erd?be! A pára gyilkos, szinte harapni lehet. Mivel egy felh?ben tekerünk, nem tudni honnan esik az es?, minden nedves. Nem kicsit! Aztán nagy, majd egyre nagyobb pocsolyákon átvágva már teljesen mindegy... A biciklik a legkeményabb kiképzésben vesznek részt! A kvarchomok szer? durva k?reszelék mindenhol, fékjeink borzalmas hangot adnak, nem kérdés a fékbetét csere, csak bírják ki estig! A pocsolyákat, vízfolyásokat már-már mi keressük, csak mossák ki a fontosabb alkatrészeket! A terep a legdurvább sziklás erdei út, sokhelyütt mély szakadék az egyik oldalon, sziklafal a másikon, amir?l nemegyszer vízesés zúdul az útra. Máshol mély vízfolyásokon vezet át az út, áttekerve rajtuk néha eltaláltunk egy-egy nagyobb sziklát, ilyenkor be a hideg vízbe, a cip?knek már úgyis mindegy volt... Látni a szemüvegeken át nem sokat lehet, de azért jobb magunkon tartani, pár kilométerenként megpróbálom lemosni, az segít - két percre.
Végül beértünk a városba. Zhangmu hihetetlen helyen van! Az egész egyetlen utca, mégis egymás mellett sorjázó utcáknak t?nik ahogy kanyarog le szerpentin-szer?en. Ahogy gurultunk le nagyon figyeltem, el ne vétsem a szállást - furcsa, nagyon kínai neve volt - nehogy visszafelé kelljen mászni! Végül meglett, szobát azonnal, vizes ruhát le! Érdekesen néztünk ki a szárítkozás után, mivel az összes száraz cucc még valahol Nyalamban... Óóó, sebaj, es?nadrág, es?kabát fel! Ez ugyanis egész nap a hátizsákban lapult - nem lett volna értelme felvenni. Szóval teljes es?-szerkóban, és a szobához kapott gumipapucsokban indultunk kaját szerezni!
Az egyetlen utcán nem kell végiggyalogolni, gyalogosan át is lehet vágni keresztben ezer lépcs?n át. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, mintha az ember lefordulna az utcáról, be egy kapualjba felk?zdi magát vagy százötven lépcs?fokon, közben szinte az emberek konyháján átvágva, majd kiér ugyanarra az utcára harminc méterrel magasabban. Érdekes. Ja, a fekvésnek van el?nye is: minden házból csodás a panoráma!
A helyek megválasztásakor lehet?ség szerint kerültük a túristáknak kiépítetteket, de volt ahol kíválóan össze is tudtuk hasonlítani ?ket. Itt Zhangmuban például mikor farkas-éhesen beestünk az ajánlott helyre délután, rendeltünk, és sajnos kiábrándítóan gyenge volt minden tekintetben, majd este magunktól megtaláltuk a két ajtóval arrébb lév? másikat... csoda! Kicsit zajos a kártyázó helyiekt?l, de mindent kaptunk, minden friss, nem gy?zik utántölteni a teáscsészénket... Igen, belépéskor volt alkalmam belesni a konyhába, de ez nem rettentett el. A túra egyik legjobb vacsorája! Tartott is vagy másfél-két óráig...
Megtaláltuk azt az internetez? helyet is ami nem volt teljesen tele és volt két szabad gépük. Hogy nyugodt hely volna, azt túlzás lenne állítani. A közönség egyik szegmensére jellemz?, hogy átlag tizenkét-tizenhárom éves fiú, üvöltözik, zacskóslevest eszik a zacskóból szárazon, és késsel, vagy épp távcsöves puskával öli a többi hasonlót, on-line persze. A másik alaptípus a tizenhat-húsz éves lány, aki szinte itt él, félmeztelen pasikkal csetel (legalább három ablakban), az öt géppel arrébb ül? barátn?jével együtt vihog, a gép mellé rendeli a vacsorát, és hagyja, hogy a leghangosabbra állított telefonja öt percig csörögjön. Ja, sem a vihogást, sem a csetelést nem hagyja abba a vacsora idejére... esetleg a dohányzást. Barátságos hely... Nem, nem, nincs nekem semmi bajom velük, csak egy ilyen nap után könnyen eltolódik az ingerküszöböm. Elnézést kérek!

Az este mint a bot.

Táv: 46,5 Km
Id?: 2:30
Teljes emelkedés: 150 m
Teljes s?llyedés: 1906 m
Minimum magasság: 2233 m
Max. magasság: 4121m

--


2007 augusztus 13. hétf? (14. nap)

Mangup (de inkább Gutso) - Nyalam Pelgye Ling

A mai napra két hágót is beterveztünk. Ezek eredetileg két külön napra voltak beosztva, de mivel nincsenek túl távol egymástól, megcsináljuk egymás után.

Az 5124 m magas LaLung és az 5120 m-es Tong mindössze kilenc kilométerre követik egymást, köztük viszont vissza kell ereszkedni 4850 m-re. A mászás nagyon fárasztó, a megfázásos betegségem nem segít, néha viszont sikerül húzatnom magam egy-egy lassabb teherautóval. Ez a hágó nem olyan mint a többi, sokkal szélesebb, laposabb, gömböly? hegyháton visz át, sokáig tartott elérni a szokásos imazászlókkal telet?zdelt "kaput". Metsz?en hideg szél fújt, nem is id?ztünk sokat, a kezd?d? lejt?zés óriási! Meredek, gyors, ahol lehet - és miért ne - Paddy-vel levágtuk a nagy íveket, és ahol nem, ott is. Óriás sziklák között, meredeken cikázva versengtünk lefelé, újra, meg újra megel?zve az úton haladókat. Le 4800-ra, majd újabb mászás a Tong-hágóra. Ez is magas, de az ereszkedés egész más. Olyan szembeszéllel találkoztunk, hogy kínkeserves és hosszú délutáni tekerés következett. Er?s tekerés a lejt?n. Minden járm? hatalmas port kavart, és azt egyenest az arcunkba kaptuk. Többnyire libasorban tapostunk lefelé.
Kárpótlásul nagyon szép helyen táboroztunk: egy folyóvölgy egyik oldalán, a hegyoldalban, szemközt kis tibeti falucska, teraszos zöld földterületek. A víz keskeny, épített csatornában folyik le a völgybe.

Táv: 75 Km
Id?: 5:25
Teljes emelkedés: 937 m
Teljes s?llyedés: 1325 m
Max. magasság: 5124 m
Minimum magasság: 4069 m

--


2007. augusztus 12. vasárnap (13. nap)

Tsamda-Mangup (vagy inkabb Gutso)

Ma egy teljes órával tovább alhattunk, utána gyorsan összekészítettem a mosnivalót és azzal felszerelve indultam a fürd?be. Áááá, ne úgy tessék elképzelni, mint az otthoniakat! Ez az udvar közepén egy medence, tele zöld, bugyborékoló vízzel. Az alját nem is lehet látni. Két lépcs? után kiderül, az alja sem kiépített, csak a sziklák, ahogy ott voltak. Minden nagyon csúszós, zöld algás, eleinte furcsa, de megszokható. A bugyborékolásoknál a víz melegebb. Nagyon kellemes elnyúlni benne. A dolog veszélye, hogy az ember nem nagyon akar kijönni, és mikor mégiscsak rászánja magát, akkor meg hihetetlen fáradtság lesz úrrá rajta.
Vissza a táborba, teregetés, és az éjjel elázott dolgaink szárítgatása, ebéd után indulás tovább nyugatnak a Bun-chu partján. A mai napra nincsen sok, mégis fárasztónak érzem, az utolsó tíz kilométeren a bosszantó teherautók, és a szemerkél? es? mellett a néha viharos szembeszél is nehezítette a haladást. Aztán valahogy csak elértük a célt. Az esti nagy es? után komoly szúnyoginvázió következett - de fel voltunk készülve!

Táv: 46 Km
Id?: 2:30

--


2007. augusztus 11. szombat (12. nap)

Egyáltalán nem volt olyan hideg az éjjel, mint gondoltam, a két paplan, meg a csíkos takaró túlzás volt. Reggeli a füstös étkezdében, ahol a szokás szerint középen álló túzhelyen mindig forr a teavíz. Reggelire omlett, kenyér nélkül. (Mi az? Nem tudja mit akarok.) Sebaj, így is elég, hogy levigyen a völgybe, délutánra aztán majd még más energiaforrás után kell nézni.
Nagy szürkeség most reggel minden, ránk telepedett egy felh?. Ebben indulunk, ma sok terepezés vár ránk. Búcsút intünk Rongbuknak, és jobbára gyors gurulással jutunk le a hídig 4580 m-re, majd kemény mászással a Lamna hágó felé (5250 m). A hágóról aztán több mint 40 Km lejt?zés várt ránk Tingri-ig, ami jobbára élvezetes terep, leszámítva a folyóvölgyet, ahol szikláról sziklára pattogunk a hordalékon, nincs mit tenni, kegyetlenül ráz, kap is a bringa rendesen!
Az út sokszor százméteres szakadékok mellett halad, magasan a folyóvölgy fölött, jelöletlen kanyarok, meg-megcsúszott útfelület jellemzik. Valójában nem tervezték, hogy itt legyen, csak a kecskepásztorok használták eredetileg, erre utal a több elhagyott-elakadt autóroncs is. Elhagyjuk a két kis falut, Lungchang-ot és Ra Chu-t, ujabb pár kilométer után Tingri el?tt elérjük a Barátság f?útvonal aszfaltját. Persze nem sokáig aszfaltozott, 5 Km után vége, innent?l megint nincs szilárd útburkolat egészen Nepálig.
Elhagyjuk Tingri-t, hogy valamivel arrébb a Tsamda h?forrás közelében verjünk tanyát. Dill másnapra félnapos pihen?t rendelt, ami ?szintén szólva rá is fér a társaságra, így csak délután indulunk majd, délel?tt lesz id? a fürdésre.
Este "Mount Everest" felkiáltással kaptunk egy tortát! Valami fehérrel volt bevonva kívülr?l! Kedves.
Az éjjel viszont hatalmas zuhét és szelet, majd újabb kiadós es?t hozott. A víz elleni védekezésben reggelre komoly fejl?dést értünk el.

Táv: 72,3 Km
Id?: 4:30

--


2007. augusztus 10. péntek (11. nap)

Na, a túra legérdekesebb napján vagyok túl! Egy pici tibeti vendégházban fekszem 5000 méteren, két paplan és egy csíkos takaró alatt, a falak sötét- és világoskékre vannak festve, 1 m magasságban sárga-zöld-piros sávokkal elválasztva, a plafon alatti részen festett ál-függöny. De ha a valódi függönyt húzom félre a kazettás ablak el?l, akkor nem más fehérlik az alkonyatban el?ttem mint a Lhotse és a Csomolungma kett?se, ráadásul egészen közelr?l!
Reggel még mindenki izgult kicsit az éjjeli es? miatt, de röviddel kés?b már csak az ereszkedés és a terepezés miatt fájt a fejük egyeseknek. Kis hátizsákokba pakoltuk a szükséges holmikat, és 500m-t s?llyedve elértük a hidat, az aznapi legalacsonyabb pontot. Innen egy jobbkanyarral be a Rongbuk völgybe, ahol már 10 Km tekerés után felt?nt A HEGY. Miközben izgatott voltam a látvány, és a hely miatt, piszkosul fáradtnak, és álmosnak éreztem magam. Úgy mint reggelente két perccel ébredés után. Ha nem is könnyen, elértük Rongbukot. Pár házból álló kis település, benne egy új, nagy hotel, magánházak, és a kolostor a hozzá tartozó kis vendégházzal. A kisboltban tésztás levest vettünk, az étterem közepén álló t?zhelyr?l meg forróvizet, ezzel lendítve át magunkat a holtponton. Így új er?re kapva vágtunk neki a hátralév? nyolc kilométernek. Lassan kapaszkodtunk fel a völgyben, el?ttünk végig a hófödte 8850 m-es csúcs, ami vagy épp kilátszott az el?tte lebeg? nagy felh?b?l, vagy nem. Két újabb ellen?rz?pont, és egy "bevásárlóutca, a kis négykerek? bérlovaskocsik parkolója és egy kisebb tavacska után végre elértük! Katonai járm?vek mellett kis asztalka, rajta nagy könyvvel. Itt az útlevelünk adatainak be kellett kerülniük a lajstromba. Az egyik épület falán festett-írott figyelmeztetés: aki innen külön engedély hiányában tovább indul, az 200 dolláros büntetésre számíthat. A táborban egyenruhás és civil kínai katonák felügyelik a rendet, amin valójában nem sok felügyelnivaló van, mindenki megillet?dve, tátott szájjal bámul felfelé, és próbál elszámolni magának a ténnyel, hogy igen, itt vagyunk!

Egyébként nem olyan, mint ahogy elképzeltem. Azt gondoltam, ez egy kisebb havas terület kell legyen, füstölg? kémény? kunyhókkal, ahol az ember felmelegedhet a dermeszt? hidegt?l, színes sátrak csoportokban a havon, nyüzsgés, jöv?-men? keményállú, borostás, tolldzsekis emberek mindenféle m?szerekkel a kézben, ki-ki készül az expedícióra... de nem! Legalábbis most, nekem nem ilyen. El?ször is nincs hó. A köves széles völgyben egy nagyobb folyó, és több kisebb ér, egy épület kínai lobogóval, és a megszeppent látogatók. A hegy hatalmas, úgy látszik, az elképzeltnél kevesebben vágnak neki a meghódításának. Bámészkodás, kis ücsörgés, és néhány fotó után a szél a hideg, és a néha szemerkél? es? indulásra késztet. Még egy kisebb jégverést is átéltünk. Öt percig kopogott a bukósisakon a jég, csíp?sen meg-megütve a füleimet, aztán ahogy kezd?dött, hirtelen vége. Az út vissza a kolostorhoz gyors és élvezetes, hátra-hátranézve ott a csúcs nem több mint húsz kilométer távolságban.

A bérelt kerékpárok ma feladták a harcot. Az egyiknek a lánca szakadt el, a másikból egyszer?en kiszakadt a jobb oldali pedál. Dill felajánlotta a sajátját, majd egy-két kilométert egylábbal tekert. Látszott, hogy nem ez a megoldás. Az ötlet Georg-é: a bicikli támasztóját (igen, volt neki) kalapálhatnák a pedálmenet helyére. A dolog, bármilyen hihetetlen, m?ködött! Dill súlya alatt nem is akart eltörni az alucs?, bírta.



Táv: 41 Km
Id?: 4:04
Teljes emelkedés: 678 m
Teljes s?llyedés 718 m
Max magasság: 5178 m
Min magasság: 4583 m

--

2007. augusztus 9. csütörtök (10. nap)

Reggel Tingrinél tábort bontottunk, és ezúttal a bicikliket is felpakoltuk. :-( Nincs mit tenni, a bürokrácia gy?z?tt (itt egy darabon nem bringázhatunk), de legalább a hegy felé tartunk! Több óra kíméletlen zötyköl?déssel felk?zdöttük magunkat ismét 5000 fölé, hol es?ben, hol napsütésben sziklákkal, vízmosásokkal, szakadékokkal szegélyezett jelöletlen földúton. Az egyik teherautónk el is akadt az egyik átfolyásban, de fél óra alatt a tapasztaltabb tibeti sof?r kiszabadította, mehettünk tovább. Út közben két ellen?rz?ponton is át kell jutnunk. A terv szerint egész Rongbukig megyünk, de szerencsére változtattunk, hamarabb megálltunk tábort verni, és az egyetlen pihen?napot feláldozva az Everest régiót ismét biciklivel közelíthetjük meg!
A tábor 4930 méteren van. Ez az eddigi legmagasabb. Az akklimatizáció miatt ajánlatos kicsit magasabbra feltúrázni, majd onnan visszatérni a táborba a nyugodt, fejfájásmentes éjszaka miatt.
No, több se kellett! Az egésznapos tétlen bezártság után kellett valami! Kaptuk Paddy-vel a bicikliket, ésirány az egyik nagyobbacska kopár hegy. A biciklit tolva fel a meredeken! Minden tizedik lépés után meg kell állnom, hogy kapjak rendesen leveg?t, de csinálom! Aztán az egyik ilyen kényszermegállóban megfordultam... Döbbenet! Óriás panoráma. A nyolcezres csúcsok ott sorakoznak békésen és méltóságteljesen, köztük a világ legmagasabbja, a Mount Everest 8850 m-es csúcsa. Gyerünk, fel, tovább! Minden megtett méterrel változik a látvány. A légszomjjal nem tör?dve kattogtatok és nem tudom abbahagyni a vigyorgást: Én, itt? :-) Hihetetlen!
Paddy-t már rég elvesztettem, ? más úton indult, egyedül vagyok a naplementében, sziklák, f?csomók, egy jellegzetes f?szernövény illata és a hatalmas tér. Látom a tábort a távolban. A talaj lazábbra, homokosabbra vált, új nyomot kell keressek. Lefele? Vagy méd fel, kissé megváltozott az érzékelésem, nehezebben tudom megállapítani mi merre, milyen meredekség?... Kis ereszkedéssel átvágok a szemközti oldalra, itt jobb, ugyan sziklásabb, de nem süppedek be. Innen jól látszik, hogy az el?bbi nyomvonalam vízszintessel bezárt szöge kb 35-40 fok! És én még ott akartam letekerni! Lebukott a nap a szemközti hegy mögött, és a h?mérséklet drasztikusan kezd csökkenni. es?kabát fel, ez az egyetlen nálam, ideje megfordulni, és indulni lefelé! Kicsit aggódom, Paddy nem jött vissza, de nyilván a nyugati, napos oldalt választotta az ereszkedéshez. Talán épp ? az a fekete pötty ott lent az úton. Megáll, visszaindul, igen, biztos ? az, mehetek. Nyerget tíz centivel lejjebb, uzsgyi! "Mint az Ezeréves Sólyom a meteorit-mez?ben..." kerülgetem a lókoponya méret? sziklákat ahogy belelendülök. Lejjebb a nyílt terepen az út felé kormányozom én is, majd pár perc múlva ugyan egy patakkal elválasztva Paddy mellett farolok. Bringát a földre, röhögés... igen! Mi tudjuk! :-)
A mélyen bevágott medren nem tudok itt átkelni, így a két oldalon folytatjuk le, itt már puha f?ben gurulva. Egy kisebb letörésnél ahogy vége a f?nek egy földes rész következne. A letörés el?tt felrántom a cangát, eddig minden oké, de a landolás furcsa, lágy, nincs is, elnyeli az els? kerekem, már repülök is, elnyel engem is, puha... Puha, és sáros! És kicsit hideg is, ahogy errefelé mondják: olvadt jég. A gleccserek vize szivárog, itt-ott fellazítva a talajt. Az én sártócsám kiterjedésre nagy, érzésre meg mély. Nincs id? pánikba esni, s?llyedek! Feltaposom magam, kirántom a bringát, még két határozott csapás, kint vagyok a füvön a hátamon.
A többiek a vacsoránál ülnek, mikor érkezem, végignézve rajtam kicsit elképednek... szörnyülködnének is, de nem értik mit vigyorgok folyton ahogy egymás szavába vágva meséljük, mi és hogy volt. Pedig tényleg jó volt! Eddig a legjobb!

Jó éjszakát!


Maximum magasság: 5173 m

--


2007. augusztus 8. szerda (9. nap)

Ma ismét forgatókönyv változás. Fájóbb mint a korábbi a Jamdrok tónál. Az történt ugyanis, hogy a kínai hatóságok metagadták a csoportunknak az Everest Alaptábor meglátogatásához szükséges útvonalengedély kiadását. Ezt azzal indokolták, hogy a Rongbuk felé vezet? úton felújítási munkákat végeznek miután a víz elsodort egy hidat.
Csalódottságunkat nem tudjuk leplezni... Hát igen... magasabban jártam már, messzebbre is eljutottam, de mégis, ennek az útnak ez lett volna számomra a csúcspontja.
A csapat az ellen?rz?ponttól csendesen Tingri felé veszi az irányt, tovább az aszfalton. A Rongbuk felé vezet? út elágazásánál azért reménykedve megálltam. A többiek is beértek, és annyit sikerült megtudni, az indok valós, tényleg nincs híd, autók, így a mi autóink sem hajthatnak be. Délután Paddy-vel a magunk szórakoztatására elhagytuk az aszfaltcsikot, irány a terep! Persze csak egy párhuzamos úton tettünk egy rövid, de annál élvezetesebb kitér?t. Vízmosások, ugratók, egy komolyabb mocsár és egy pár száz méteres kopár domb, amir?l kihívás szer? volt lejönni a kövek között.
Tábort Tingrit?l pár kilométerre vertünk egy szélesebb medence füves talaján. Estére akkora vihar herekedett, hogy mindenki nagyobb kövekkel próbálta meger?síteni a sátrát, de a vihar amilyen gyorsan jött, épp olyan gyorsan el is ment. Csend és béke estére a táborban. Körben látszik, hogy hol esik es?, hol hó.

Közben, Dill intézkedett, és jó hírekkel tért vissza! Egy másik útvonalra megkaptuk a zengedélyt! Kicsit nehezebb útvonal, nem is mindenhol járható szerintük, de legalább oda visz!

Táv: 61 Km
Id?: 3:23



2007. augusztus 7. kedd (8. nap)

Lhatse-Shegar

Ma reggel is esett, de semmi vészes. A táborból elindulva 4100 m-r?l 25 Km alatt értük el a Lakpa hágót 5260 m-en. (Bizonyos térképeken Gyatso hágó.) Próbáltam megállás nélkül csinálni, de az utolsó öt kilométer piszkosul nehezen ment. A szerpentin amúgy csodásan kanyargott atz ég felé, mintha sose akart volna végetérni az emelkedés! Az út mentén a helyiek bányászták a f?ként tet?fedésre használt palát, néhol meg komolyabb sziklaomlás nyomát lehetett felfedezni.
A hágón millió imazászló lengedezett, néhány Land Cruiser várta oxigénpalackos-fényképez?gépes utasait, és útfelújtó munkások dolgoztak valamin. Ez utóbbiak valamilyen oknál fogva tíz percen belül mind egy szálig elt?ntek, de nem is velük foglalkoztam. Furcsa érzés volt belegondolni, hogy most akkor öt teljes kilométerrel vagyok magasabban, mint otthon általában! Gyors öltözködés, mert azért itt egyhelyben állva hideg van, néhány kép, amihez hat-, hétezres csúcsok adták a hátteret. Szikrázón havasak, de itt körben, semmi. A látvány leny?göz?! Jó volna maradni, de lassan indulni kell tovább, még van ötven kilométer hátra. A délnyugati oldal nem olyan meredek mint a mászás volt, így nem is túl gyors, szépen gurultunk vissza négyezer közelébe, Shegar felé. Egy B bet?s faluban lassítunk. Úgy néz ki mint valami vadnyugati film díszlette: Egyetlen utca két sor szembenéz? házzal, vaslábon álló víztartállyal. Semmi tibeti báj, tradíció. Kínai, modern, lélektelen beton. Az egyetlen kereszez?désben jobbra, a szállás a hídon túl Shegar irányában. A hely egyesek szerint Új Tingri - Tingri innen még vagy hatvan kilométer.
Az esti megbeszélés után az étteremben a rendelt leves-hús-köret helyett három f?ételt szolgáltak fel. Persze leves, meg hús, meg köret, de náluk ez annyi, meg akkora! Ajaj, megint egy álmatlan éjszaka...

Táv: 74 Km
Id?: 4:55
Max: 67,1 Km/h
Teljes emelkedés: 1093 m
Teljes s?llyedés: 927 m
Minimum magasság: 4166 m
Maximum magasság: 5259 m !!!


2007. augusztus 6. hétf? (7. nap)

No igen. Induláskor már hét (!) órája esik az es?. Éjjel kett? után kezdett rá. Eleinte mint egy rendes es?, aztán rákapcsolt. Villámok, dörgés, ahogy kell. A mi sátrunk jól bírta, néhány cseppnyi beázással megúsztuk, de nem mindegyikünk volt ilyen szerencsés.Én az es? ellenére jól aludtam, csak reggel kezdtem aggódni, hogy nem akar elállni. Aztán ki-ki vadabbnál vadabb vízhatlan szerelésben mászott ki a sátorból. Ezeket aztán indulás után fél órával már téptük is le magunkról. A hágón már hétágra sütött a nap!

Táv: 65 Km
Id?: 2:56
Max: 75,4 Km/h
Teljes emelkedés: 477 m
Teljes s?llyedés: 539 m
Minimum magasság: 4006 m
Maximum magasság: 4529 m


2007. augusztus 5. vasárnap (6. nap)

Shigace. Ugyan kés?n feküdtem, és korán keltem a képek miatt, de amúgy kiválló éjszaka van mögöttem, kipihenten ébredtem! Jó is, mert vészesen magas hegyek közé vezetett az út! Napsütés, majd es?, délután pedig Georg-gal üdülés egy kistraktor által nyújtott szélárnyékban.
A tábor ma is egy folyóparton, de ez más, szép zöld! Persze, mert az ártérben vertünk tanyát! Körben kopár hegyek sorjáznak. A zuhanyozáshoz gyártottam zuhanyrózsát: húsz pici luk az ásványvizespalack kupakjába... tuti.

Táv: 95 Km
Id?: 3:58
Teljes emelkedés: 581 m
Teljes s?llyedés: 332 m
Minimum magasság: 3783 m
Maximum magasság: 4167 m


2007. augusztus 4. szombat (5. nap)

Reggel - valószín? a magasság miatt - igen fázósan ébredtem. El?ször töltöttük az éjjelt 4000 m felett. Nem követtük a "Túrázz fent, aludj lent" szabályt. Így kicsit fáradtabban kezdtem a reggeli rutinhoz.
A Giance-i er?d-kolostort biciklivel kerestük fel, majd az egyórás vizit után új utakat fedeztünk fel... nem túl nagy sikerrel. A várost magunk mögött hagyva egy földúton, majd egy búzamez?n tekertünk, míg végképp el nem fogyott az út. Dill bevallotta, erre még nem járt, jobb, ha visszafordulunk. Még két sikertelen próbálkozás (cél nélküli ösvény) után nepáli vezet?nkbe vetett bizalom utolsó morzsája is oda! Negyedikre megtaláltuk a helyes irányt, itt viszont pár kilométer után egy csatotna állta utunk. Valaki átvágta a töltést... A víz mély, a bicikli els?kereke teljesen elt?nt a vízben és még nem ért medret mikor mértem. Nade innen már csak nem megyünk vissza! Ugrás! Innen már csak öt-hat Km az aszfalt, amin aztán Paddy-vel és Georg-gal hármas kis pelotonunk hamar lenyomta a távot Shigace-ig a Tsang tartomány f?városáig. Út közben piciny tipikus tibeti falvak, és egy kevéssé sem klasszikus, inkább ronda kínai városka.
Aszállást könnyen megtaláltuk, berendezkedtünk, majd be a városba pedáltaxival! Sikerült egy nagyon is helyi éttermet kifognunk, ahol össze-vissza választottunk mindenféléket, és nagyon hamar, nagyon jóllaktunk. Hogy mit ettünk? Na, az jó kérdés!


Táv: 99,2 Km
Id?: 4:10


2007. augusztus 3. csütörtök (4. nap)

Reggel újabb félórai kedvezményt kaptunk, amit én nem alvásra fordítottam, inkább kimentem a falu végére fotózni, kihasználva a reggeli fényeket. Az alvás amúgy is nehézkesen ment, a kakasok például éjjel egy óta nyomják! Valami nem stimmel... A reggeli idejére megint sok a gyerek, jobb lesz indulni!
Szerencsére nem kell visszamennünk a f?útra, folytathatjuk a terepezést egy hegyi földúton. Nagyon jó! Nyílt tér, szikrázón tiszta id?, kicsi mászás, majd a következ? tapasztott házas falu után lejt? is. Kicsit kés?bb homokd?nék! Persze hogy nem bírjuk ki hogy ne jöjjünk le egynek a tetejér?l. Feltolni a cangát nem könny?! Fentr?l sokkal meredekebbnek látszik, de végül mindketten megcsináltuk.
Kis lejt?zés, majd gabonaföldek övezte suhanás.
Az aszfaltra kiérve délnek vettük az irányt Giance felé. Az utolsó tíz megint földút, de a porosabb fajtából. Nyeltük is a LandCruiserek által felvert hatalmas felh?ket! Jutalmunk a Giance hotel fürd?szobája, és a melegvizes zuhany!

Giance-ról azt olvasom, hogy Tibet brit inváziója során 1904-ben a jól felszerelt angolok itt - állításuk szerint egy véletlen t?zparancs nyomán - négy perc alatt lemészároltak 700 tibetit, ezzel megfelezve a helyi er?t. A "csata" után az angolok eltemették a tibeti áldozatokat, akiket a tibetiek viszont az éjjel kiásták a testeket és az itt szokásos égi temetésben adták meg nekik a végtisztességet. Az angolok a sebesültek számára tábori kórházat is felállítottak, amivel aztán végképp összezavarták a tibetieket, akik nem értették, az angolok miért akarják az egyik nap megölni, majd a másik nap megmenteni ?ket.

Táv: 79,5 Km
Id?: 4:07
Teljes emelkedés: 358 m
Teljes s?llyedés: 237 m
Minimum magasság: 3758 m
Maximum magasság: 4031 m



2007. augusztus 2. csütörtök (3. nap)

Érdekes módon a ma el?ttünk álló hosszabb táv miatt nem korábban, hanem kés?bb keltünk, hogy kipihenjük magunkat. Majd' egész nap a folyó mentén haladtunk, többször is átszelve azt. A folyóvölgy eleinte mint egy sz?k kanyon kanyargott, kés?bb, följebb érve viszont kiszélesedett és a folyó mint egy tó terült el el?ttünk. Délel?tt föl-le, délután inkább sík a terep, az út mentén dinnyeárusok sora. Az utolsó hat-hét kilométeren elhagytuk az aszfaltcsíkot, és homokos-köves földúton jutottunk el abba a hegyi faluba, ahol tábort verhettünk éjszakára. Mivel épp iskolaszünet van így igen sok gyerek gy?lt körénk eleinte kedvesen-félénken, majd estére egyre hangosabban, és kissé aggresszíven. De a gyerekeknek id?vel ágyban a helyük, este tízre csend és nyugalom... illetve... a kutyák nem alszanak.
Ma Markus megkapta a túra els? defektjét. Annak a földön kúszó növénynek a bogyószer?, hegyes és acélkemény termését?l amit legel?ször Tanzániában, majd Dél-Afrikában láttam, de a Kerepesi út járdáján is van bel?le (októberben két keréken 11 defektet okozva nekem). Markusnak szerencséje volt, csak egy, és azt is akkor mikor többen, hamar megjavítottuk.

Táv: 124 Km
Id?: 5:47
Max seb.: 72,4 Km/h
Teljes emelkedés: 802 m
Teljes s?llyedés: 662 m
Minimum magasság: 3638 m
Maximum magasság: 3840 m



2007. augusztus 1. szerda (2. nap)

Az els? tábori reggel. Ébreszt? 5:30-kor... persze nepáli id? szerint :-) Az itt 7:45, de nepáli vezet?nk, Dill csakazértis otthoni id?t használ. Készül?dés, pakolás, reggeli, 9:30 indulás. Nincs mese, emelkedünk! Egyb?l fel a 3640 r?l 4806-ra! 25 Km-en a Kamba hágóra.Ezt a mászást nekem három órámba tellett teljesítenem. Megállókkal 3:50. T?z? nap, meglep? meleg, tiszta égbolt, és egyre ritkább leveg?. Az utolsó öt kilométer elég nehezen ment, de fent vagyok! Fent millió imazászlót lenget a szél, és a túloldalon hatalmas panoráma a türkízkék viz? Jamdrok tó irányába. Itt megismerkedtünk néhány spanyol bringásal, akik a mienkhez hasonló túrán vannak. Komoly, borotvált vádlijú cangások mind.
Rossz hírt kaptunk, vissza kell fordulnunk, és alternatív útvonalat keresnünk. A kínai hatóságok útfelújítási munkákra hivatkozva a következ? (Karo) hágót lezárták a forgalom el?l, nem mehetünk arra. A spanyolok úgy döntöttek folytatják, mi inkább a biztosabb visszafordulás mellett voksoltunk.
Ami majd' négy rát tartott felfelé, az nekem 31 perc lefelé! Nem is el?zött meg senki... Ez kb. 50-es átlag - gurulva. A tábornál stop, hogy az adatokat össze tudjam vetni. Meg itt ebédelünk. Hoppá! Azin nem vette észre a tábort és továbbgurult. Nekem jutott a feladat hogy elkapjam. Na ez már nem volt olyan egyszer?! Délután vissza a folyó völgyébe, át a hídon, majd nyugatra ismét végig a Brahmaputra partján egész a táborig. Itt aztán találtam egy patakot, aminek tízfokos vagy hidegebb vizében frissít? fürd?t vehettünk. Viszonylag korán fekvés, alvás.

Táv: 98,5 Km
Id?: 5:50
Max seb.: 63,8 Km/h
Teljes emelkedés: 1275 m
Teljes s?llyedés: 1330 m
Minimum magasság: 3572 m
Maximum magasság: 4806 m


Biciklivel a Himaláján keresztül - Szanyi Gergő © 2007